A hagyományokhoz hűen ebben az évben is a Múzeumparkban található Györffy István szobornál kezdődött a már sokadik éve megrendezésre kerülő Györffy-napok nevet viselő programsorozat. A Györffy István Általános Iskola és Szent Erzsébet Óvoda dolgozói évről-évre ezzel az eseménysorozattal tiszteleg névadója előtt. A néprajztudós szobránál gyülekeztek az intézményben dolgozók, a tanulók és a gyermekek, valamint városunk előljárói, hogy megemlékezzenek Györffy Istvánról születésének 140 évfordulóján. A megjelenteket Kovács Miklósné intézményvezető köszöntötte elsőként.

Kovács Miklósné:
Köszöntöm a kedves szülőket, a tanulókat és mindazokat, akik megtisztelnek bennünket a mai rendezvényünkön. A következő percekben iskolánk névadójára, Györffy István híres néprajzkutatóra emlékezünk, aki 140 évvel ezelőtt itt Karcagon, a Széchenyi sugárút 40. szám alatt látta meg a napvilágot. Itt állunk a róla elnevezett Györffy István Nagykun Múzeum mellett, háttérben az 1962-ben róla elnevezett
iskola, előttünk pedig az 1984-ben felavatott, másfélszeres életnagyságú bronz külön szobra, melyet Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész készített születésének 100. évfordulójára. Tempós nyugalom, csöndes szerénység jellemezte, de e mögött a nyugalom mögött mérhetetlen energia és fáradhatatlan összefogás lakozott. A szerénysége csak felszín volt, illedelmes köntöse öntudatának. Tisztelt emlékező közösség! Legyen példa előttünk életútja, munkássága, legyünk őrzői néphagyományainknak.

Az intézményvezető köszöntő gondolatait követően Horváth Tóth Éva,
valamint Háló-Csenda Anikó tanítónők emlékeztek meg Györffy István életéről és munkásságáról.

Horváth Tóth Éva :
Györffy Istvánt élete végéig elszakíthatatlan szálak fűzték szülőföldjéhez, a Nagykunsághoz. Olyan földön nevelkedett, olyan világ vette körül, amely a legjobb néprajzi iskola volt számára. Az élet nevelte etnográfussá, s ebben meghatározó lendületet adó tényező a szülőföld volt. Győrffy István 1884. február 11-én született Karcagon. Az itt megtelepedő dédapja a gazdálkodás mellett fazekassággal foglalkozott, ezért kapta a család a Korsós György nevet. Édesapja megkísérelte a kiemelkedést a parasztiparos sorból, átvette a szűrszabóműhelyt, azonban a haldokló mesterség nem biztosított gondtalan megélhetést. István fiát még beíratta a gimnáziumba, de első botlása után kivette onnan, és az alig 14 éves fiút paraszti munkára fogta. A kisújszállási határban bérelt kis tanyán egy hosszú telet töltött el, ahol a kalendáriumtól a török nyelvkönyvig mindent maga olvasott. Édesanyja első dolga volt fiát ismét beíratni a gimnáziumba, amelynek felsőbb osztályait a Késmárki Evangélikus Líceumban végezte, minden szülői támogatás nélkül. A szünidőkben szinte a fél Magyarországot bejárta a Felvidékből Fiuméig, a Dunántúltól az erdélyi Kárpátokig. Nagy gyaloglásai sokrétű ismeretekkel gazdagították. A néprajzhoz való vonzódásáról tanúskodik, hogy már gimnazista korában belépett a néprajzi társaságba.

Az intézmény alsó tagozatos énekkara pásztordalokból álló dalcsokorral emlékezett meg Györffy Istvánról.

Ezt követően az intézmény legifjabb tanulói az első osztályosok következtek, akik egy verssel emlékeztek meg a neves néprajzkutatóról.

Az első osztályosok szavalatát követően Kovács Miklósné intézményvezető nyújtotta át a legifjabbak számára a Györffy Istvánt ábrázoló képet. A megemlékezés koszorúzással folytatódott. A Karcag Városi Önkormányzat képviseletében Szepesi Tibor polgármester és Sári Kovács Szilvia alpolgármester; a Györffy István Nagykun Múzeum nevében dr. Nagy Molnár Miklós igazgató és munkatársai; a Nagykunsági Népművészek Egyesületének képviseletében S. Kovács Ilona elnök; a Kunszövetség nevében dr. Pintér Zoltán Árpád önkormányzati képviselő; a Karcagi Kátai Gábor Kórház képviseletében Nagyné László Erzsébet főigazgató és Szabóné Tarnai Lilla ápolási igazgatóhelyettes; a Györffy István Katolikus Általános Iskola és Szent Erzsébet Óvoda iskolavezetése, a diákönkormányzat és a szülői munkaközösség képviselői helyezték el koszorúikat a szobornál.