Németh Gyula (1890. november 2.- 1976. december 12.) turkológusra, Karcag jeles szülöttére emlékeztek születésének 130. évfordulóján a Kossuth téren lévő szobránál a város vezetői és civil szervezetek képviselői.

A jeles tudós életét dr. Bartha Júlia turkológus idézte fel.

- Kevés olyan nagy hatású alakja van a hazai turkológiának, mint a városunkban, Karcagon, 1890.november 2-án született Németh Gyula, aki fél évszázadon át vezette az ELTE Török Filológiai Tanszékét, európai hírűvé tette a magyarországi turkológiát, de talán legnagyobb érdeme az volt, hogy kiváló tanítványokat nevelt, akik mesterük nyomdokaiba lépve, öregbítették a tudományt és városunk hírnevét is. Számos kitűnő tanulmányával hozzájárult a magyarság őstörténetére vonatkozó tudományos ismeretekhez. Nevéhez fűződik a ma egyetlen, ismert alán nyelvemlék, a jász szójegyzék megfejtése.

Tudományos munkássága kiemelkedő, nemzetközi jelentőségű. Mindvégig szívesen foglalkozott az őt elindító szülőföldhöz, a Nagykunsághoz, a kunok történetéhez, nyelvéhez kötődő kérdésekkel.

Németh Gyula Karcagon járt gimnáziumba, itt kezdett törökül tanulni, valószínűleg Györffy István adta a kezébe az első török nyelvkönyvet. Györffy hat évvel volt idősebb nála, voltaképpen hármójukkal, Györffy István, Németh Gyula és Gaál László iranista munkásságával egy különös korszak kezdődött a hazai tudománytörténetben. Mindhárman karcagiak voltak, velük indult, illetve vált teljessé az Alföld, a szülőföldünk a Nagykunság kutatása. Innen indult törökországi útjaira, 1907-ben Isztambulba, majd 1908-ban Aydinba, ezt követően még abban az évben, 1908-ban a helyszínen tanulmányozta a Volga középső folyásánál élő tatárok nyelvét, később másik két kipcsak nép, a Kaukázusban élő kumük és balkár népköltési gyűjtéseket. Kumük szójegyzéke törökül nemrég immár az ötödik kiadást is megérte. Szinte minden művéről elmondható, hogy a török kutatók igen nagyra tartják a munkásságát és rendre megjelennek művei újabb kiadásokban ma is. Nincs olyan nemzetközi konferencia, ahol ne hivatkoznának rá.

1909-től az Eötvös Kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen tanult olyan tudósokkal, mint Gombocz Zoltán, Munkácsi Bernát, Goldzicher Ignác és Vámbéry Ármin. 1911-14 között többször járt tanulmányúton Lipcsében, Kielben és Berlinben. A Budapesti Egyetemen 1915-ben habilitált, 1916-tól az egyetem megbízott, majd rendes tanára lett, az ő javaslatára lett az egyetem Keleti Nyelvek Tanszékéből 1930-ban Török Filológia és Magyar Őstörténeti Tanszék. A törökök körében majd száz év múltán is igen népszerű a neve, mert ő írta meg az első török leíró nyelvtant, s amikor Atatürk kezdeményezésére a törökök írásreformot hajtottak végre - az arab betűs írásról áttértek a latin betűkre - az átírás mintáját Németh Gyula adta.

1916-17-ben jelent meg a török nyelvtana, amely az arab írásos oszmán török nyelv elsajátítására máig a legjobb kézikönyv. 1922-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező,1935-től rendes, majd 1941-46 között igazgatósági tagja volt. 1950-65 között az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatói feladatait látta el.

Munkásságának kiemelkedő területe volt a magyar nyelv török jövevényszavainak kutatása. Ő mutatott rá, hogy a magyar nyelv török jövevényszavairól szólva három kronológiai réteget kell elkülöníteni: a legősibb a honfoglalást megelőzően került a nyelvünkbe, a középső réteg a törökség kipcsak ágának nyelvéből (besenyők, kunok) származott, pl. boza, koboz, kalauz, özön és Karcag (karsak), Debrecen (tepresin), Bengecseg stb. A „legfrissebb” a hódoltságkori török nyelvből került hozzánk, mintegy kétezer szó.

Tudományos értekezéseiben főleg a magyar nyelv török jövevényszavairól és a magyar őstörténet kérdéseiről írt. A legfontosabb, egyben legnagyobb lélegzetű műve, A honfoglaló magyarság kialakulása 1930-ban jelent meg. Ebben a művében a török törzsnévadás, a török törzsi rendszert és a nomád török államok kialakulási formáit vizsgálta, valamint bemutatta a török törzsek szerepét a magyar nép etnikumának kialakulásában. Tudományos munkásságának egy másik fontos vonulata volt a nagyszentmiklósi kincs feliratainak vizsgálata. Véleménye szerint a feliratok egy kipcsak török nyelven, a besenyő nyelven írták.

Az 1930-as évektől az oszmán török nyelv kutatására helyezte a hangsúlyt, behatóan foglalkozott a bulgáriai török nyelvjárások tanulmányozásával, tájnyelvi szövegeket gyűjtött és adott ki, tisztázta a nyelvjárások felosztásának elvi problémáit. Számos tanulmányt szentelt annak a kérdésnek, hogy hol volt a törökség őshazája, mikor kezdődött a török népek vándorlása. Ezekre a kérdésekre nyelvészeti eszközökkel kereste a választ. Igen foglalkoztatta az is, hogy vajon Attila hunjai törökül beszéltek-e, és hogy mi közük volt a magyaroknak a hunokhoz, mennyire megbízhatóak a magyar krónikák azon állításai, hogy a magyarok a hunok utódai. Németh Gyula a kérdés négy kiváló szakértőjével, Ligeti Lajossal, Váczy Péterrel, Fettich Nándorral és Eckhardt Sándorral együtt egy, a nagyközönség számára is érthető összefoglaló műben, az 1940-ben megjelent, Attila és hunjai című kötetben adott választ. Alapműveket tett le a tudomány asztalára. Turkológiai műveiért elnyerte a török állam egyik legmagasabb kitüntetését, s számos ország tudományos testülete is tagjává választotta - sorolta dr. Bartha Júlia, majd arról szólt, hogy nagy hatású, nemzedékeket tanító és nevelő munkássága nyomán fejlődött a török filológia, paleográfia, s az oszmán török mellett a közép-ázsiai török nyelvek oktatása a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Tanítványai továbbvitték szellemiségét a világ nagynevű egyetemein. Közöttük Ligeti Lajost, Halasi-Kun Tibort, az ankarai, majd az egyesült államokbeli Columbia Egyetem professzorát, RágibÖzdemet, az isztambuli egyetem tanárát, Z. H. Kosayt, az ankarai egyetem professzorát, BekirSzidkiCsobanzadét, a bakui egyetem professzorát, HasanErent, az ankarai egyetem professzorát, Eckmann Jánost, a Los Angeles-i egyetem professzorát, H. N. Orkunt, ankarai főiskolai tanárt, Sinor Dénest, a bloomingtoni egyetem professzorát. emelte ki a szónok.

- A háború előtt doktoráltak nála Győrffy György, Czeglédy Károly, Schütz Ödön, László Ferenc. Ugyancsak a háború előtt végzett nála Tálasi István, aki eredetileg turkológusnak indult, de később a tárgyi néprajz professzora lett, továbbá Peter Mijatev, bolgár turkológus. Nála tanult hosszabb-rövidebb ideig turkológiát, vagy konzultált vele több külföldi tudós, így MarttiRäsänen finn professzor, Blaskovics József a prágai, majd később a hatvanas években Vladimir Drimba a bukaresti, StanislawKaluzynski, a varsói egyetem tanára és sokan mások. A háború utáni végzett magyar turkológusok közül egyetemi tanár lett Kakuk Zsuzsa, aki őt követően lett a tanszék vezetője, Hazai György akadémikus, hosszú ideig a berlini egyetem tanára, Bodrogligeti András, a Los Angeles-i egyetem professzora és Káldy-Nagy Gyula, Fekete Lajos életművének folytatója, a budapesti Török Filológiai Tanszék professzora Vásáry István és Mándoky Kongur István is. Nála tanultak turkológiát többen, akiknek nem a turkológia volt a fő szakja, pl. Kara György, aki később a mongol tanszék vezetője lett. Amikor száz szemeszter után Kakuk Zsuzsának átadta a tanszék vezetését, egy páratlanul gazdag életszakaszt zárt le.

Szülővárosával sohasem szűnt meg a kapcsolata, gyakran hazajárt Karcagra, ilyenkor jó barátja Gaál László (iranista, 20 éven át a karcagi gimnázium igazgatója) házában vendégeskedett. Németh Gyula, Gaál László és Györffy István volt a hazai keletkutatás motorja a 20. század első felében. Nekik köszönhető, hogy városunk számos neves, főleg török kutatót láthatott vendégül, ilyen módon is bekerülve a tudománytörténetbe ápolva nagynevű szülöttének emlékét. Németh Gyula professzor 86 évesen, 1976. december 12-én hunyt el. A karcagi Déli temetőben nyugszik, sírja a Nemzeti Sírkert része, 2006 óta védett. Elzarándokolt a sírjához 1993-ban a kunok kaukázusi rokon népének, a kumük népnek legendás hírű írója, költője, MahammatBadrutdin, akinek immár törökül is megjelent a Kopanüzengi –Elszakadt kengyel című, városunkról és MándokyKongur Istvánról írott műve. Több alkalommal jártak Törökországból, az Ankara Egyetem Hungarológiai Tanszékének tanárai és hallgatói, hogy csak a leghíresebbeket, Prof. dr. NaciyeGüngörmüst, HilmiOrtacot, Cemal és MesudeSenolt és az ugyancsak ankarai székhelyű Hacettepe Egyetem Néprajzi Tanszékének professzorát, Prof. dr. ÖzkulCobanoglut és munkatársait, néhány hallgatóját említsem. Zarándokhely a törökségi kultúrával foglalkozó tudósok számára a Karcagon nyugvó Németh Gyula sírja.  Emlékét kegyelettel őrizzük  zárta gondolatait dr. Bartha Júlia, majd az önkormányzat nevében Szepesi Tibor polgármester, Sári Kovács Szilvai és Gyurcsek János alpolgármesterek, és több civil szervezet képviselője helyezte el szobránál koszorúit. Ezt követően a Déli temetőbe is kimentek sírjához az emlékezők.

A karcagival egy időben Budapesten is megemlékeztek a jeles tudósról, akinek emlékére a Türk Tanács kulturális szervezetének emlékérmét vehette át Varga Mihály pénzügyminiszter, dr. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő, földügyi kormánybiztos és F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő.