- nagyon fontos a véradóknak a megbecsülése, hiszen egyre kevesebb véradó van országszerte, de legalábbis a mi területünkön biztosan. Ezért is nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden évben a véradók napján erre sort kerítsünk. Külön nagyon nagy öröm a számomra, hogy a Covid tombolása után végre együtt, közösségben ünnepelhettük meg ezt a jeles alkalmat.

- A köszöntöttek között a legkevesebbet véradó tízszeres, a legtöbb százszoros.
- Így van, tízszeres véradókat ünneplünk első körben, utána így minden évfordulójára van tízesével, kivételt képeznek a 25-szörös és a 75-szörösek. Örülünk neki, hogy mindig vannak ilyen magas véradó számot elért donorok is.
- Főleg idősebbeket láttunk a kitüntette között, de a középiskolákban zajló véradást is újra tarthattak már, hiszen ez alapozza meg az utánpótlást.
- A Covid miatt az iskolákban nem lehetett a véradásokat megtartani, de mindig örülünk annak, hogy már sikerül visszamenni az iskolákba, hiszen a Szakképző Centrum Varró István Szakmunkás és Szakközépiskola az egyik véradó helyszínünk, a másik pedig a Szentannai Református Gimnázium, itt mindig nagyon szépen, ügyesen megszervezik nekünk az ottani segítőink, a tanárok, az igazgatók a véradásokat, biztosítják a helyszíneket és toborozzák a gyermekeket is. Bízom benne, hogy az első pozitív élmény, amikor egy sms-t kap az illető arról, hogy a vérét most szállították ki egy bajban lévő embernek a kórházba, az újabb véradásokat jelent. Ma oklevelet és egy kis ajándékot adunk a véradóknak, megköszönjük az egész éves véradást.

- 2023-ban, végre visszaáll a régi rend, s akkor lehet több alkalommal a középiskolákba is menni, hogy meglegyen az utánpótlás.
- Véradásnál alap a 18 évet betöltött életkor és a felső határ 65 éves kor. Ez alól kivétel, amikor az orvos úgy ítéli, hogy egy-két évet még pluszban engedélyez, akkor lehet tovább is - mondta Orvos Anetta Csilla, aki köszöni a donoroknak, hogy önként, semmilyen ellenszolgáltatás nélkül nyújtják a karjukat.
- Azt gondolom ehhez bátorság kell mindenféleképpen, hiszen, ha én magam visszagondolok a saját első véradásomra, nekem is nagyon hosszú idő telt el. A megszólításom és az első alkalom között, amikor nyújtottam a karomat. Azt gondolom, hogy akik itt voltak ezen az ünnepségen, mindannyian emberségből jelesre vizsgáztak, nem csak önzetlenek, bátrak, de tényleg nagyon emberségesek is.

Csanádi István százszoros véradásért vett át elismerést. Az első véradása 1996-97-ben Kecskeméten a honvédségnél volt.
- Azóta folyamatosan mindig jöttem, a mai nappal már 101-szeres véradó lettem. A honvédségnél plusz szabadnapokért adtunk vért, de azóta is fontos véradónak lenni, három életet lehet vele menteni.
- Jó érzés segíteni másokon - állítja a díjazott.
- Jó érzés, nem kapunk érte pénzt, csak közvetlenül adjuk a vérünket, hogy másoknak segítsünk ezzel. Korábban Apu is véradó volt, amíg lehetett. Kollégám is van, aki gyakorlatilag az én hatásomra lett véradó, már nem dolgozik a cégnél, de máig jár.
- A véradás után Csanádi István mindig jól érzi magát, egészségére is vigyáz, hiszen az a legfontosabb ahhoz, hogy önzetlenül vért adjon a jövőben is.

Orvos- Nagy Istvánt kilencvenszeres véradóként köszöntötték.
- 1976-ban volt az első véradásom a KÁTISZ-nál dolgoztam, többszörös véradók vittek el magukkal még akkor a karcagi Kórházba, Sántha Józsi bácsi volt ott, így szoktam rá erre a dologra. Hát nem mondom, motivált egy kicsit, hogy szabadságot is adtak vele.
- A 90. után az jutott eszébe, hogy vajon meddig megy még?
- A legutolsónál a doktor úr, aki itt vizsgált, megvigasztalt egy kicsit, hogy hát még van két évem, ha betöltöm a 65-öt azt mondja, addig lehet jönni, ha egyébként egészségügyileg meg alkalmas vagyok, úgyhogy ki fogom tölteni, mert jó érzés segíteni másokon. Akkor érint meg a dolog, amikor mostanában különösen hűségesen jönnek a visszajelzések SMS-ben, hogy XY megkapta a legutoljára adott vért és felhasználták ezt. Ez a visszacsatolás legalábbis nekem jól esik. Hál Istennek még eddig nem szorultam rá vérre, de azért családtagjaim már voltak. És ha egészséges az ember, akkor ennyit meg kell tennie másokért - állítja Orvos Nagy István, akinek példáját családjában is többen követték, felesége és a két idősebbik fia is rendszeres véradó.

Vadai István Zoltánt 90-szeres véradásért köszöntötték. 1979-ben, 18 éves korában adott legelőször vért.
- Édesapám nyomdokaiba léptem, mert ő is rendszeres véradó volt. Akkor még kint dolgoztam a Tilalmasi Állami Gazdaságban és onnan jöttünk be véradásra kollektíven. Azóta én is beszéltem rá egy pár kollégát erre. Amikor a Vízműnél dolgoztam, én szerveztem a véradásra az embereket, 12-en, 14-en kimentünk a kórházba és csoportosan vért adtunk.

- Milyen érzés másokon segíteni? - a válasz egyszerű, jó érzés - mondja a díjazott, mert az helyzet, hogy adni jobb, mint kapni. Irányított véradáson is vettem már részt, hozzátartozómnak még nem szüksége vérre. Még négy évig adhatok vért, tehát a 100-at megpályázom. Amikor jön az sms, hogy valaki megkapta a vért, amit adtam, az jó érzéssel tölt el, örömmel olvasom, ki se szoktam törölni a telefonomból - árulja el Vadai István Zoltán, akire büszkék barátai is, hogy véradó.