Rendhagyó ballagási ünnepséget tartott csütörtökön a Szentannai Sámuel Református Gimnázium, Technikum és Kollégium. Az épületekbe a szülők nem léphettek be, csak az udvaron adhatták át virágjaikat gyermekeiknek. Az udvaron rendezett ballagási ünnepségen Palkó Fanni 11. d osztályos tanuló búcsúzott a végzős évfolyamoktól, a ballagók nevében pedig Kökény Róbert 12. d osztályos tanuló, majd a végzős osztályok képviselői emlékszalagot kötöttek az iskola zászlajára, majd ezt követően az ereklyéket átadták a 11. évfolyam képviselőinek.

A ballagó diákokat Gánóczy Ferenc, a 12. d osztályfőnöke az alábbi gondolatokkal búcsúztatta:

- Hadd kezdjem a beszédemet az idei év egyik tanulságával: a járvány helyzetben nem tudtuk megtartani a szalagavatót a hagyományos formában. Azt gondoltam, hogy a diákok csak azt fogják ebben sajnálni, hogy nem látja őket a nagymama szép ruhában táncolni, de kellemesen csalódtam: az osztályom tagjai elkezdték rajtam követelni a szalagokat: ők viselni szeretnék, mégpedig mihamarabb. Ez a szalag lehetne egy üres jelkép is, egy erőltetett hagyomány nemkívánatos terhe, de most bebizonyosodott, amit eddig is sejtettem, hogy számotokra, kedves búcsúzó diákok, nem az: ti nem véletlenül vagytok szentannaisok, hanem azok is akartok lenni.

Az emberi elmét valahogy úgy alkotta meg a Jóisten, hogy nehezen enged el bármit is. Minden elválás gyász folyamatot indít el, a megszokás vaskos szálakkal köt minket hozzá még a kevésbé kellemes dolgokhoz is, sokan rabságuk helyszínét is nehezen hagyják el szabadulásukkor, de arról is szólnak visszaemlékezések, hogy a lövészárokba vágynak vissza veteránok. Hiszem, hogy nektek azért sokkal nehezebb elhagynotok ezt az iskolát, mint a fogolynak a börtönét. Lehet, hogy sokszor a bezártságot, a szorongást, a kudarctól való félelmet jelentette ez az intézmény, de ha belegondoltok, itt mindenki csak adni akart nektek, és nem elvenni tőletek. Adni akart tudást, szemléletmódot, odafigyelést, és nemcsak a tanár, hanem a saját diáktársatok is. Ugyanúgy működött ez, mint egy családban: sok mindent kaptatok, és sokat adtatok is. Ez az adok-veszek nem mindig működött zökkenőmentesen, de az biztos, hogy megváltoztatott titeket ez az iskola, és ti is nyomot hagytatok rajta. Vagyis: személyiségetek részévé vált, ti már örökké és visszavonhatatlanul szentannaisok vagytok.

Ebben az intézményben észrevétlenül felnőtté váltatok. Kezdetben óvatosan ismerkedtetek, most magabiztosan kommunikáltok. Kezdetben kóvályogtunk az óriási parkban, most céltudatosan mozogtok. Kezdetben nem tudtátok, hogy mit tudtok, most viszont tudjátok, hogy mit nem tudtok. Kezdetben szerettetek volna lenni valamik, ha nagyok lesztek, most meg nagyok vagytok és lenni akartok valakik. Kezdetben azt hittétek, hogy ez nagyon hosszú lesz, most tapasztaljátok, hogy elillant. Kezdetben a családtól és az iskolától is biztonságérzetet kaptatok, most kezditek érezni, hogy hogy az iskola után lassan a szülők is elengednek titeket.

Mivel nálunk lettetek felnőttek, adnunk kellett nektek olyan útravalót, ami az autonóm, felnőtt élethez szükséges. Ilyen a tudásnak és a munkának a szeretete, a fejlődés és az önfejlesztés képessége, a másik ember megbecsülése, és szerintem ilyen a hazaszeretet is.

Tudom, hogy mindez benne van a tarisznyátokban, kívánom, hogy évtizedek múlva is tudjatok belőle erőt és táplálékot meríteni, és hogy a lelketek szentannais részére mindig büszkén tekintsetek - kérte tanítványait Gánóczy Ferenc, majd Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrászművész, az iskola fennállásának 100. évfordulójára készített harangja szólalt meg a jeles napon, köszöntve a távozó végzősöket és a messziről érkezett vendégeket.

Több évtizedes szép hagyomány, hogy az iskola gépes felvonulással búcsúzik a várostól. A jelen helyzet sajnos ezt nem tette lehetővé, így jelképesen, a ballagási ünnepségen felsorakozott munkagépek kürtjét szólaltatták meg a végzősök, ezzel köszöntek el a várostól és az alma matertől, majd a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulóknak Gyökeres Sándor igazgató adott át jutalmakat.

A Szentannai Sámuel Református Gimnázium, Technikum és Kollégium oktatói testületének határozata alapján Kökény Róbert 12. d osztályos tanulónak az iskola Díszkulcsát adományozta. Könyvjutalmat kapott a 12. a osztályból Bakó Tünde, fehér Sándor, Kiss Tiborc, a 12. b osztályból fekete Nóra, Nagy Pál, Nagy Sándor, ragályi Mihály, Décsei Attila, Molnár Lajos Attila, Turi Márton, a 12. c osztályból Majzik Anna Dorottya, Kolozsvári Georgina, a 12.d-ből Agócs Laura, Bianka, Kökény Róbert, Nagy Lajos, a 13. a osztályból Jónás Dóra, Molnár János Máté, a 13.b-ből Fazekas István balázs, Galambos József és Pádár Lajos.

A ballagási ünnepség a végzős diákok elvonulásával ért véget.