Print this page

Trianoni megemlékezés Karcagon

Trianoni megemlékezés Karcagon

 

A műsor előtt Szepesi Tibor (Karcag) és Koncz Hunor-János (a testvérvárosi Székelykeresztúr) polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Déryné Kulturális Központban rendezett Trianon-Együtt 100 című táncszínházi előadáson közreműködött a Debreceni Népi Együttes, a Főnix Táncegyüttes és a FLASKA Banda. A műsor előtt Szepesi Tibor (Karcag) és Koncz Hunor-János (a testvérvárosi Székelykeresztúr) polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait a megjelentekkel.

- Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink!.

Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit itt, a Déryné Kulturális Központban. Nagyon rég volt, amikor utoljára így együtt lehettünk bármiféle rendezvényen és talán a sors akarta úgy, hogy az első ilyen alkalom a nemzeti összetartozás napja legyen - kezdte beszédét Szepesi Tibor.

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves emlékezők!

Kötelességünk megemlékezni történelmünk nagy sorsfordító eseményeiről, a forradalmakról, a szabadságharcokról, s a szomorú, a magyarság számára megrázó eseményekről. A mai napon a trianoni békeszerződés aláírásának napján a nemzetünk történelmének legmegalázóbb, legigazságtalanabb, legpusztítóbb eseményére emlékezik. 101 évvel ezelőtt a központi hatalmak tagjaként más nemzetekkel együtt vesztessé minősítettünk, s ekként lettünk mind közül a legsúlyosabban megbüntetve. Trianon mélységes igazságtalansága az oka annak, hogy 101 év után is feldolgozhatatlan a magyar lélekben az a méltánytalan ország és nemzet csonkítás. Az Országgyűlés által 2010. május 31-én elfogadott törvény a következőket fogalmazta meg:

"Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása a valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme. Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek, egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására."

Ma van tehát a nemzeti összetartozás napja. Mi, magyarok kiérdemeltük és megdolgoztunk, megszenvedtünk érte. S ahogyan otthon, a családban tudjuk, hogy számíthatunk egymásra bárhol is lakjunk, akár a szomszéd utcában, a szomszéd városban, vagy akár a szomszéd országban, ugyanígy a nagycsaládunkban is a mi nemzetünk tagjai, akik a magyar nemzethez tartozónak érzik és vallják magukat, számíthatnak egymásra és a magyar hazára, Magyarországra, a világon bárhol legyenek is.

 

Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves karcagi emlékezők!

Ha már az elején a sorsról beszéltem, akkor fejezzük be ezzel is ezt a kis gondolatot, hiszen talán a sors akarta így, hogy a nemzeti összetartozás napján látogasson el Karcagra testvérvárosunk, Székelykeresztúr delegációja, a tavaly ősszel megválasztott Koncz Hunor János polgármester úrral, akit nagyon nagy szeretettel köszöntök Karcagon, hiszen először jár itt. Engedjék meg, hogy köszöntsem a delegáció tagjait is, Sebestyén Zsolt alpolgármester és Nagy Csaba képviselő urakat.

Mielőtt átadom a színpadot a táncházi estnek és kezdetét veszi a mai napra összeállított "Trianon- Együtt 100" kulturális program, engedjék meg, hogy felkérjem Koncz Hunor János polgármester urat megemlékező gondolatait ossza meg velünk - zárta köszöntőjét Szepesi Tibor.

 

- Hölgyeim és uraim, tisztelt emlékező karcagi nemzettársak, magyarok!

Megtiszteltetés számomra, hogy ma itt állhatok önök előtt, egy olyan másfél év után, amikor napról napra igazodnunk kellett a változó világ követelményeihez, bezártságba kényszerítve, szétszakítva. Értünk és a mi megmaradásunkért zúgnak ma a harangok szerte a Kárpát-medencében. Zúgnak a megemlékezés és a tiszteletadás hangján, mert ma van a trianoni békediktátum aláírásának 101. évfordulója és zúgnak, mert június 4-e gyásznap minden egyes magyar számára éljen bárhol is a világon - kezdte gondolatai Székelykeresztúr polgármestere.

- Ma péntek van, ami akaratlanul is a nagypénteket idézi számomra, amikor egy igazságtalanul meghozott, ámbár igazságosnak kikiáltott ítélettel keresztre feszítették hazánkat, Magyarországot a nagyhatalmak, mert a vesztes oldalon került ki az első nagy világégésből. De a többi vesztessel ellentétben nem büntetni, hanem kivéreztetni, megölni akarták, s ez nemzetünk szétdarabolásában mutatkozott meg. Olyan emberek millióit büntették meg, akik mentek, mert hazájuk szólította őket. Nem tehettek róla, hogy egy olyan háborúban kellett harcolniuk, amelynek nem volt jó és nem volt igazságos oldala. Gondoljanak csak bele, mit érezhettek nagyszüleink, dédszüleink 1920. június 3-án Székelykeresztúron, egy kis mezővárosban, milyen érzelmekkel tértek nyugovóra egy nehéz munkás nap után. Abban biztos vagyok, hogy az utolsó pillanatig reménykedtek, hittek benne, hogy csoda fog történni. És bár este még szeretett hazánkban feküdtek le, reggel mégis egy másik, idegen országban ébredtek. Ugyanazt a tájat látták, ugyan azokat a dombokat, a Jézus-kilátót, de már egy másik országban voltak. És igen tisztelt emlékező közösség, az igazságtalanság 101 év után is igazságtalanság, s az marad az idők végezetéig. Nincs és nem is lehet más! Nagypéntek után azért mégiscsak reménykedhetünk a feltámadásban, ugyanis a mérhetetlen fájdalom, a csontig ható igazságtalanság mögött mégis látni véljük a reménység sugarát, mert 101 megpróbáltatásokkal teli esztendő után magyar közösségeink ott élnek, ott terveznek, ott építkeznek és teremtenek jövőt az utánuk következő nemzedékeknek Erdélyben, Kárpátalján, Horvátországban, Délvidéken, az Őrségben, vagy éppen szülőföldjükön. Ez csakis azért van, mert volt hitünk, kitartott a reményünk és meg akartunk maradni. Trianon megtanított minket, magyarokat arra, hogy akkor is boldogulni tudjunk, ha magunkra maradtunk, és akkor is talpra tudjunk állni, amikor csak magunkra számíthatunk. És bár az 1920-as békediktátumot nem múlhatja felül semmi, a kiterjesztett magyar állampolgárság mégis nagymértékben hozzájárul annak a tudatnak és érzésnek a megerősítéséhez, amely egyetlen magyar nemzetet feltételez, és az országhatárokat csupán egyszerű, fizikai határoknak láttatja. Gondolataimat Reményik Sándor erdélyi költő 1918 októberében írt "Erdély magyarjaihoz" című versének első szakaszából szeretném zárni, amely a következőképpen szól:

Hadd jöjjön hát, aminek jönni kell,
Idők lavináját ernyedt karok
Ha többé fel nem tartják!
De mi simuljunk össze, magyarok!
Kiáltó szó ha nem lehettünk már
Egy titkos társaság legyünk!
Kivándorolni, elbujdosni Nem!
Mi innen nem megyünk!"

Isten áldd meg összetartó nemzetünket, Isten áldd meg a magyart!

Köszönöm, hogy meghallgattak - zárta szavait Koncz Hunor János.

Az ünnepi műsorról Hercz Vilmostól, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjétől megtudtuk, a Trianon-Együtt 100, a 2020-as emlékévre készült, s az akkori debreceni bemutató után most második alkalommal Karcagon mutatják be, hiszen a pandémia miatt az együttesnek sem voltak több hónapja fellépései.

A műsor a trianoni döntésről, az elszakítottságról szól, arról, hogy száz éve és jelenleg is együtt vagyunk itt, a Kárpát-medencében. A döntés 101 éve megtörtént, s ma már nem azon kellene gondolkodnunk miért történt, hiszen a magyarság ebben a nehéz időszakban is együtt volt s együtt is lesz, a határok nem számítanak, nem tudnak minket szétszakítani - ez a műsor fő mondanivalója - foglalta össze Hercz Vilmos.

Image Gallery