Hogy baráti, családi a hangulat az Országos Polgári Nyugdíjas Egyesület karcagi szervezetében, az egyáltalán nem véletlen. A két és fél évtized alatt olyan közösségi erő alakult ki a tagok között, amely eddig- és vélhetően ezt követően is- számtalan nehézségen átlendítette őket.

MURVAINÉ LÁNG RÓZA, klubvezető:

Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ennek a klubnak, ennek az egyesületnek az elnökeként dolgozhatok velük. Mindenhol, mindenkor. Együtt. Ők nagyon sokrétegű a munkánk, nagyon sok kirándulásokat szervezünk, nagyon sok adományozó, adományozunk is, és ezek az emberek egy emberként, szinte családias hangulatban töltjük el az időnket.

Az egyesület tagjai csak nem akarnak passzívak maradni: asztalitenisz- házibajnokságot szerveznek maguknak, vagy éppen kézműves- foglalkozást. Rendszeresen mennek kirándulni, illetveű vesznek részt városi rendezvényeken. Egyetlenegy problémájuk azért mégis akad: annyira szeretnek együtt lenni, hogy a júniusi, ötnapos erdélyi kirándulásukra már nincs férőhely.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi is egy negyed évszázad. Hát kérem, ennyi idő alatt egy fa már komoly árnyékot ad. Egy ház megérett a felújításra. S egy jó közösség, nos az pedig igazi családdá válik. Pont, mint az önöké. Egyesületük a megalakulásuk óta sokkal több volt, mint egy formális szervezet. kapocs lett a generációk között, támasz a rászorulóknak, közösség azoknak, akik az összefogásban látják az erőt. Huszonöt év munkája, kitartása és önkéntes szolgálata olyan örökség, amelyre mindannyian méltán büszkék lehetnek.

A klub alapító tagjai közül ketten még ma is élnek és talán éppen ők az egyesület legaktívabb tagjai.